A 7. osztályos tanulónk Farkas Noémi verset írt a Mozdulj a klímáért eseményhez kapcsolódóan.
Pille élete
Fagyos havon járkálva
Süpped bele mélyen,
A jeges mackó apró talpa
A hideg vidéken.
Még most kezdett el járni,
Ahhoz képest ügyes.
Néha megáll dideregni,
Majd újra gyorsan lépdes.
Nagyon szedi lábait.
A távolban van anyja.
Nélküle már nem lenne itt,
Mert csak ő gondoskodik róla.
Ez a kis bocs Pille.
Bájos egy teremtés.
Hófehér bundája, nagy szeme
Miatt olyan szép, édeskés.
Végül anyját utolérte.
Fáradtan leült mellé,
De az anyuka kétségbeesve
Nézett nagy mancsai elé.
Valami nincs rendben, érzi.
Mintha már ismerné ezt.
Ezt a hangot, ami régi.
És nagyon rosszat jelent.
Recsegés, egyre hangosabb.
Félelem veszi körbe őt,
Miközben Pille nyugodtan
Élvezi az időt.
Közeledik a veszély,
És az anyuka már látja.
Odébb tolja gyorsan Pillét,
Mert ő fontosabb nála.
És mély roppanás.
Egészen közeli.
Pille semmit sem lát,
Mert a köd beteríti.
Pár pillanat, ennyi kellett,
És minden megváltozott.
Elszállt a köd, de egy
Óriási repedés tátongott.
Pille tüsszent párat,
Nem érti még mi ez.
Keresi, hol az anyja,
De nincs előtte semmi sem.
Egy nagy kék táj.
Ez hogy került ide?
Az előbb a fehér jégsapkán
Feküdt anyja mellett.
Elnéz a távolba,
Lát valami fehéret,
Ami a kék habokban
Úszkál, egyedül, csendesen.
Ott feküdt rajta anyja,
Aki szomorúan nézte fiát.
A jégtábla amin hagyta,
Csak távolodik, lassan eltűnik már.
Pille szíve megfagyott,
De nem a hidegtől.
Eltűnni látja azt, aki gondoskodott,
És mindig szerette őt.
Végül ellepte a köd a táblát,
Ami elszakadt a másiktól.
A kis bocsot elnyomja a magány,
Csak magára számíthat mostantól.
A repedezett havon járva,
Botlik, esik, mélyen,
A jeges mackó fagyott talpa
Az egyre melegebb vidéken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése